1. |
Tisztítótűz
01:53
|
|
||
Lassan elfogyok. Állok a mérlegen -
ez az eddig ismeretlen mélységekbe vezető szerelem
a gyomrom össze-, a szívem elszorítja,
és éjszakánként nem enged aludni a félelem.
Esni fog. Égnek a villanyok.
A körülöttem élő emberek
hajnalban fürdenek,
házakat bontanak,
megölik magukat,
bögréből isszák a kólát.
Te most merre vagy? Tanuljunk nyelveket.
Összeköltöznék, de veled már nem lehet.
Ragasszuk össze a hűtőszekrényeket,
ágyakat, polcokat, emlékeket
színes cetlikkel.
Írjuk fel németül, hogy senki sem menekül,
senki sem menekül,
senki sem menekül,
senki sem menekül.
Szeretlek, de nem leszek egy a sok közül,
akikről énekelsz. Tudod, hogy nem vagyok
- és nem is lehetek - erre alkalmas.
Láttam a legsötétebb perceidet.
Az ágyamból irányítom a zenét,
péntekenként meglocsolom a növényeket,
zárom az ajtót, leszedem a ruhát,
kívülről nézem magam
és várok tovább.
|
||||
2. |
Focipályák éjszaka
03:44
|
|
||
Focipályákon sétálsz át éjszaka,
az utolsó metróval mész haza.
Az összes barátodnak gyereke lesz.
Amit akartál, majdnem mind összejött.
Futócipőben állsz a házak között
és használt zsebkendőket gyűrögetsz.
De ettől még nem lesz nálad több pénz,
vagy boldognak lenni kevésbé nehéz.
És hiába mondod, hogy mindent lehet,
ha tudod, hogy végül úgysem mered.
Hülye álmoktól szédülve ébredsz fel,
egy ismerős illattól rosszul leszel
és elkerülsz minden régi helyet.
De ettől még nem lesz kevésbé nehéz,
vagy olyan, mint régen. És mindentől félsz.
És hiába kéred, hogy segítsenek,
ha neked sem fontos, hogy mi lesz veled.
Focipályákon sétálsz át éjszaka,
az utolsó metróval mész haza.
Vége a nyárnak, megint esik.
És halványkék fényű utcákon jársz
augusztus végén, ha leszáll a köd
és léggömbök úsznak az oszló tömeg
őszben visszhangzó csendje felett.
|
||||
3. |
|
|||
Mindenkihez kedves vagyok,
csak ahhoz nem, akit szeretek.
Ismerősök, munkatársak,
idegen nők, gyerekek...
Csak te vagy mindig szomorú.
Néha fogalmam sincs, miért vagy még velem.
Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom, hogy kell -
pedig te vagy a legjobb.
Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom, hogy kell -
mindig közbejön valami.
Éjfél van, az ablak alatt nem jár már a villamos.
Villognak a jelzőlámpák, de a villogás másodlagos,
mert te megint nem jöttél haza,
és én megint másra gondolok.
Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom, hogy kell -
pedig te vagy a legjobb.
Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom, hogy kell -
mindig közbejön valami.
Boldoggá akarlak tenni,
de nem tudom, hogy boldoggá akarlak tenni,
vagy eljátszom, hogy boldoggá akarlak tenni,
de igazából senki sem érdekel rajtam kívül
és magamat próbálom nyugtatni azzal, hogy
boldoggá akarlak tenni, de nem tudom, hogy kell -
pedig te vagy a legjobb.
Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom, hogy kell -
mindig közbejön valami.
Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom, hogy kell -
soha nem fogom tudni.
Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom, hogy kell -
inkább hagyjuk is abba.
|
||||
4. |
|
|||
Nézem magam a kirakatban:
napszemüveges, farmerdzsekis.
Gondolom, ilyen egy kedves ember.
Gondolom, ilyen egy szörnyeteg is.
Minek csinálom, amit csinálok?
Attól félek, amire várok.
Alprazolámon él a város,
nagyon magányos és nagyon álmos.
Gyilkos vagyok. Száműzzetek
a szívetekből, ha szerettetek.
Utazzatok, felejtsetek,
semmire ne emlékezzetek.
Kit érdekel, hogy kit érdekel?
Valami meghal és feltámad a szél.
Nem marad senki egyedül,
mégse lesz senki senkivel.
Kísérteteknek integetünk,
hidakon egyedül biciklizünk.
A patak partján a csillagok
feketébb pontok a sötétben.
Gyilkos vagyok. Száműzzetek
a szívetekből, ha szerettetek.
Legyetek egészen új emberek,
önállóak és híresek.
|
||||
5. |
Olasz film (töredék)
03:30
|
|
||
Horrorfilmeket néztem
hosszú nyári éjszakákon át.
A langyos kora esti szélben
nyárfák ragacsos termése szállt,
és én különböző helyek előtt álltam
szürke pólóban és fehér tornacipőben,
és templomok mögött pisáltam
a narancsillatú esőben.
Történtek velem dolgok,
beszéltek hozzám emberek.
Egymás után múltak el az évek
a hajnali háztetők csúcsai felett,
és én boldoggá tettem sok idegent,
tönkretettem néhány életet,
építettem pár világot
és leromboltam az összeset.
|
||||
6. |
Fehér földek
02:20
|
|
||
Fehér földeken haladok át
hideg napokon. Vissza hozzád.
Ahonnan éltem, ahova élek.
Ablakból nézett hófedte rétek.
|
||||
7. |
Innen el
05:28
|
|
||
Elviszlek innen, gondolom magamban.
De miért akarnál elmenni innen,
megint a régit kezdeni újra
egy félig-meddig még mindig idegennel?
És ha el is vinnélek az egyetlen helyre,
ahova még senki nem vitt el,
akkor is csak az az egy hely lenne
szemben egy egész élettel.
Én már csak képzeletben viszlek innen el.
Csak akkor figyellek, ha senki nem figyel.
Messziről nézni úgyis sokkal biztosabb,
mindig távolról voltam boldogabb.
Elviszlek innen, gondolom magamban,
de én sem tudok elmenni innen.
Az esély megvolt, eljött és elmúlt.
Majd jönnek mások és elvisznek innen.
Akkor majd elmegyek arra a helyre,
ahol először megöleltelek,
és elkezdem a hátralévő életem
nélküled.
Én már csak képzeletben viszlek innen el.
Csak akkor figyellek, ha senki nem figyel.
Messziről nézni úgyis sokkal biztosabb,
mindig távolról voltam boldogabb.
|
||||
8. |
Soha nem veszi fel
03:16
|
|
||
Soha nem veszi fel a telefont,
és mindig lenyúlja a legjobb ruhámat,
én meg napokig keresem a fák között,
az őszi esőben, az utcasarkon állva.
Soha nem veszi fel a telefont
és minden régi dolgot elfelejtett,
de én akkor is ugyanúgy szeretem,
mert csak ő érti, amit igazából mondok.
És nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok,
nem számolgatja, hogy ki volt a jobb,
hátra tett kézzel az esőben áll.
Soha nem veszi fel a telefont,
és mindig elalszik a filmek felénél.
Máskor napokig ébren van és eltűnik,
de csak ő látja, amit igazából látok.
És nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok,
nem számolgatja, hogy ki volt a jobb,
hátra tett kézzel az esőben áll.
Soha nem veszi fel a telefont.
Magányos éjszakákon, konyhákban ülve
néha szomorú és más helyekről álmodik,
de csak ő érzi, amit igazából érzek.
És nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok,
nem számolgatja, hogy ki volt a jobb,
hátra tett kézzel az esőben áll.
|
||||
9. |
Éjfél
06:27
|
|
||
Szeretném, ha tudnád,
hogy megértem, ha néha
elmondhatatlanul szomorú leszel.
És nem vigasztal semmi,
nem segíthet semmi,
és attól félsz, hogy egyszer nem múlik el.
De mindig elmúlik majd,
és mindig vissza is jön.
Előszivárog a tér hajszálrepedéseiből.
Nem számít már, hogy miért
és nem számít majd ezután sem.
Mindig elmúlik majd,
mindig elmúlik majd.
A buszok sokszor késnek.
A szatyraiddal sétálsz az ismerős utcákon
másnap délután.
Erős vagy és bátor,
pont olyan, mint régen.
Konvektorok gőze a házak oldalán.
Mindig elmúlik majd,
és mindig vissza is jön.
Előszivárog a tér hajszálrepedéseiből.
Nem számít már, hogy miért
és nem számít majd ezután sem.
Mindig elmúlik majd,
mindig elmúlik majd.
Ne félj attól, hogy újrakezdi mindig,
úgyis hiába, úgyis kár.
A színek akkor a legszebbek,
ha visszajöttek már.
|
||||
10. |
Vadvirágok
03:00
|
|
||
Az állatkertben álltunk,
és én rád néztem.
A hajad fénylett a kora nyári naplementében.
„Rövid az élet”, mondtad a tigrisnél.
Aznap már másodszor éreztem, hogy veled akarok élni,
de még nem voltam kész.
Elrontottam mindent.
Életünk legjobb nyara így lett a legrosszabb.
Féltem, hogy nem látlak újra,
de ha láttalak, akkor mást mondtam,
pedig csak azt kellett volna, hogy veled akarok élni,
de még nem voltam kész.
Azt, hogy mégis itt vagy,
a történtek fényében csodának tartom,
és nem hiszem, hogy megérdemeltem.
Lassan elfogyok. Állok a mérlegen -
ez az eddig ismeretlen magasságba vezető szerelem
maga a kegyelem.
|
Streaming and Download help
Galaxisok recommends:
If you like Galaxisok, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp