1. |
Ez a nyár
03:00
|
|
||
|
Talán a szagok, talán a fény,
talán a parkban olvasott regény,
talán a háború, ami jön,
vagy a nyálam a térkövön.
Cipőmben homok, forró a szél,
valaki szembejön, magában beszél.
Én egy pálmafa alatt állok
vagy egy szálloda előtt várok.
Ez a nyár más, mint a többi,
ez a nyár nem múlik el egyhamar.
Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem,
lehet, hogy felesleges értenem;
mikor elsodor, jobb, ha hagyom,
aki akar, marad a napon,
de én a hullámokat szeretem:
a véletlen kell nekem!
Mennyei tavasz, pokoli tél:
Mennyi titkos álmot ígér!
|
||||
2. |
|
|||
|
Ha fellöknek a buszon;
ha a házmester nem köszön;
ha lebecsülnek vagy megaláznak
vagy a lépcsőházban lemagáznak
Ha a terveimet kitalálják
vagy a tulajdonom bitorolják;
ha a hibáim sorolják hosszan,
ha beállnak elém a sorban
Nem tudom megvédeni magam
Mindig eláll a szavam,
nem tudom megvédeni magam,
és nem jut eszembe, csak holnap,
amit mondani kellett volna.
Ha kinevetnek azok,
kiknek véleményére adok;
ha nem vesznek tudomást rólam,
és meg se hallják, hogy szóltam.
Ha a visszajáróval átvernek
vagy borízű szájjal rám lehelnek
vagy erőszakos fellépéssel fenyegetnek,
és ha elrontom, azt mondják, "nem lep meg".
Nem tudom megvédeni magam
Mindig eláll a szavam,
nem tudom megvédeni magam,
és nem jut eszembe, csak holnap,
amit mondani kellett volna.
|
||||
3. |
Tánc
03:10
|
|
||
|
A kocsi már vár.
A lámpafényben, a ház előtt
egy idegen áll.
Heves őszi táj.
Szuper ez a vágy!
Jó fej vagyok, azt hiszem.
A hidakon át rohan a világ;
keresi magát.
Nem is akarom már,
mégis mindig vár.
Forog a fény.
Megértjük egymást, ő meg én.
Jó ez a szám,
jó, hogy nem vidám.
Na, jöhet a tánc!
Mindegy, hogy atomvillanás
vagy valami más -
ugyanaz a tánc.
Utolsó tánc.
Nem is akarom már,
mégis mindig vár.
|
||||
4. |
Ne keress
02:43
|
|
||
|
Elvesztettem a lelkesedésem,
a kedvem sem a régi egészen.
Elfogyott az energiám,
ha egy gyógyszert beveszek, segít talán.
Hiány van a hangulatomból,
a lázam is nélkülem tombol.
A telefont a szoba közepén
gondterhelten figyelem én.
Engem ne keress,
engem ne keress,
engem ne keress.
Engem ne szeress,
engem ne szeress,
engem ne szeress.
Éjszaka, ha lemegy a nap,
a város fényei vakítanak,
tegnapi újságot sodor a szél
egy pincér unottan végigmér.
Az egzisztenciám kétes,
most csak ennyire vagyok képes.
Fáj a fejem,
várom, hogy jó idő legyen.
Én egy legenda akarok lenni,
aki semmiről se híres,
de hová lehetne menni?
és minek maradjak itt?
Engem ne keress,
engem ne keress,
engem ne keress.
Engem ne szeress,
engem ne szeress,
engem ne szeress.
|
||||
5. |
Esőben állok
03:57
|
|
||
|
Esőben állok, elhagyom magam;
minden nagyszerű és bizonytalan.
Reklámfények fáradt, szürke arcokon -
valóság ez, vagy álmodom?
Előre látok, de hátranézek én:
mi újság a város másik felén?
Egy bőrkabátos férfi hazáig követ;
hagyhatom vagy beleköthetek.
Eldönthetem,
bár jól megvisel,
de tavaszt ígér az illat,
és ami késik, soha nem múlik el.
Esőben állok, elhagyom magam;
minden nagyszerű és kilátástalan.
Ázott katonák az utcasarkokon -
valóság ez, vagy álmodom?
Eldönthetem,
bár jól megvisel,
de tavaszt ígér az illat,
és ami késik, soha nem múlik el.
Esőben állok, elhagyom magam;
minden nagyszerű és bizonytalan.
Reklámfények fáradt, szürke arcokon -
valóság ez, vagy álmodom?
|
||||
6. |
Utolsó pillanat
03:15
|
|
||
|
Végre itt a világvége!
Egy fagyit elnyalok,
önfeledten dúdolom
az ismerős dallamot.
Ó, ez nem lehet.
Ó, ki érti ezt?
Végre itt a világbéke!
Nem találom a helyem.
Zaklatottan keresem:
valahol itt kell, hogy legyen.
|
||||
7. |
Időtlen idők
03:27
|
|
||
|
A hóban eltűnök
a néma fák közé;
hallgatom velük
a gépek énekét.
Eltakar a köd,
az erdő átölel.
Sárga folt a Hold;
a lomb közül figyel.
Ez nem az én városom;
ezt nem is én álmodom;
ez nem az én életem.
Az áruház előtt
egy autó lángra kap;
átaludhatom
a forradalmakat.
A hóban eltűnök,
az erdő átölel.
Még nem tévedtem el,
még nem tévedtem el.
|
||||
8. |
Vissza a természetbe!
03:01
|
|
||
|
Péntek délután háromkor
elmenekülünk a városból.
Vonatra ülünk és elmegyünk;
gondtalan lesz az életünk.
Viszlát, rohanó reggelek,
Viszlát, mogorva emberek.
Esszük a szalámis szendvicset:
de jó, hogy veled mehetek.
Vissza a természetbe,
fák, bokrok ölébe,
merülni selymes vizekbe,
vissza a természetbe.
Bejárjuk együtt a partokat,
fekszünk a csillagos ég alatt,
szánk szélében szalmaszál,
soha ne múljon el a nyár!
Máris eljött a vasárnap,
várnak a szürke bérházak,
De akármi van, akármi lesz,
a jelszó mostantól ez:
Vissza a természetbe,
fák, bokrok ölébe,
merülni selymes vizekbe,
vissza a természetbe.
|
||||
Galaxisok recommends:
A bonyolult világ
by Felső Tízezer
Laci saját zenekara. Szívszorító, fülbemászó és lehengerlő.
go to album
Soma és Laci másik zenekara, ami lassan beveszi a világot.
go to album
Rekult I.
by Mayberian Sanskülotts
Csodaszép.
go to albumIf you like Galaxisok, you may also like:
supported by 4 fans who also own “Minket ne szeress!”
Noémi hangja és amit csinál teljesen egyedi a magyar popzenében. Sok óriás énekesnőnk volt, van, de az és ahogy Noémi csinálja, még nem.Kezdeném a hangjával, ami teljesen egyedi és valahogy vigasztaló. Aztán elkezdem hallgatni ezt az albumot és már az első dalon teljesen leragadok. Holival voltam még így. Az Annyi vér után sokáig nem akartam továbbmenni a hallgatással. Jóllakatott valahogy.
go to album
Get groovy with the new one from Orions Belte, an album bursting with lithe basslines and hooky melodies.
go to album
