lyrics
Soha nem veszi fel a telefont,
és mindig lenyúlja a legjobb ruhámat,
én meg napokig keresem a fák között,
az őszi esőben, az utcasarkon állva.
Soha nem veszi fel a telefont
és minden régi dolgot elfelejtett,
de én akkor is ugyanúgy szeretem,
mert csak ő érti, amit igazából mondok.
És nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok,
nem számolgatja, hogy ki volt a jobb,
hátra tett kézzel az esőben áll.
Soha nem veszi fel a telefont,
és mindig elalszik a filmek felénél.
Máskor napokig ébren van és eltűnik,
de csak ő látja, amit igazából látok.
És nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok,
nem számolgatja, hogy ki volt a jobb,
hátra tett kézzel az esőben áll.
Soha nem veszi fel a telefont.
Magányos éjszakákon, konyhákban ülve
néha szomorú és más helyekről álmodik,
de csak ő érzi, amit igazából érzek.
És nem kérdez semmit, ha fáradt vagyok,
nem számolgatja, hogy ki volt a jobb,
hátra tett kézzel az esőben áll.
credits
license
all rights reserved