1. |
kapuzárási piknik
01:19
|
|
||
|
ez az a pont, ahol arra gondolok, hogy
mi van, ha többet éltem már, mint fogok
és mi van, ha több nővel voltam, mint leszek
elég nyomasztó kérdések ezek
és mi van, ha tényleg rossz dalszerző vagyok
és mindenki, aki életemben elhagyott
sokkal boldogabb lett utánam mással
mit kezdek a rám nehezedő nyomással
és mi van, ha nincsenek is barátaim
csak emberek, akikkel beszélni szoktam
még jól nézek ki, de a fogam már rohad
és tíz éve sokkal gyorsabban futottam
mi van, ha rosszakat gondolnak rólam
vagy nem is gondolnak rám egyáltalán
mi van, ha nem mások tehetnek róla?
mi van, ha minden az én hibám?
|
||||
2. |
huszonöt
03:18
|
|
||
|
aki most huszonöt, az nem tudja, mit akar
lázadni túl öreg, belenyugodni fiatal
egyre nehezebben tudom beleképzelni magam a tinifilmekbe
egyre nehezebben tudom beleképzelni magam a tinifilmekbe
aki most huszonöt, az holnap huszonhat
maradhat otthon vagy reggelig táncolhat
dolgozhat öltönyben, felhívhat másokat
megnézhet kiadó másfél szobás körúti lakásokat
aki most huszonöt, az holnap felébred
és nézi a várost, ami egészen fehér lett
egyre nehezebben tudom beleképzelni magam az életembe
egyre nehezebben tudom beleképzelni magam az életembe
|
||||
3. |
galaxisok
01:22
|
|
||
|
nedves a szemed, száraz a szád
spirálkarokkal ölelnek át
a galaxisok, a kertben a fák
az ablakod alatt ringatják
a lombjaikat, de te nem szereted
se az égieket, se a földieket
viszket a bőröd, a kezed remeg
könnyűnek lenni a legnehezebb
két hete folyton fáj a fejed
az orrodban apró kis hajszálerek
kárörvendően pattannak el
nézed a véred és nem érdekel
|
||||
4. |
|
|||
|
a végén pont azért nem lesz velem senki, mert soha nem tudtam egyedül lenni
van, akinek húsz év múlva sem leszek elég pesti
mostanában sokszor keserű, irigy és csalódott vagyok,
tudom, hogy nálunk ez nem olyan meglepő,
sőt, egy idő után mindenki ilyen lesz, de azért félek, hogy
olyan leszek, mint az ismerőseim
vagy már olyan vagyok
vagy soha nem leszek olyan
a mi ügyünket inkább nem dokumentálom ezen a lemezen,
ami kétezertizenhárom egyik legjobbja lesz ebben az országban,
itt kelet- vagy kelet-közép-európában
inkább nézem, ahogy elszívsz egy cigit a teraszon
középszerű vagyok, de most már leszarom
nézem, ahogy elszívsz egy cigit a teraszon
remélem, akarom, remélem, akarom
|
||||
5. |
az első éjszaka egyedül
03:25
|
|
||
|
az első éjszaka egyedül
mászkálok a városban este
inkább üresen, mint szomorúan
és valahogy megkönnyebbülve
mert az első éjszaka egyedül
nem az első éjszaka egyedül
szétcsapva állok a buszmegállóban
és tudom, hogy mindig sikerül
túltenni magunkat mindenen
egyre könnyebben, egyre gyorsabban
vicces lett volna, ha tudom ezt
tizenhat éves koromban
a szeretkezéseink baszások
és mégiscsak szeretkezések
egyre gyakrabban nem tudom, mit gondolok
és főleg, hogy miről beszélek
félek, hogy meg fogok őrülni,
hogy kiabálni fogok a metrón
mindig kell valaki mellém
vagy elém, vagy alám, vagy rám
ettől nem leszek boldog, de néha
az is elég, ha nem kell
pánikrohamot kapni
vagy egyedül aludni éjjel
de legalább most már tényleg
abban a városban élek
amit már gyerekkoromban
kinéztem magamnak térnek
az első éjszaka egyedül
az első éjszaka mással
rágyújtok az astoriánál
mindegy, legyen így
|
||||
6. |
és
02:55
|
|
||
|
csak rombolunk, rombolunk magunk körül
és panaszkodunk, mikor nem sikerül
és nézzük a távoli vonatokat
és csodálkozunk, hogy csak ennyi maradt
és később fekszünk le és később kelünk
félünk, hogy visszajön a régi életünk
de ha megkérdezik tőlünk, mit szeretünk
kapásból rávágjuk a régi életünk
de a legjobban persze attól rettegünk,
hogy mi van, ha nem is volt új életünk
csak a régit neveztük el máshogy talán
és mindegy, hogy Pesten vagy mondjuk Baján
mindig lesz ló, amit adhatsz alám,
mindegy, hogy pesten vagy mondjuk baján
vaqy anitát például felhívhatnám,
ha ismernénk egymást egyáltalán
|
||||
7. |
|
|||
|
“vasárnap nem jár az E” -
jutott az eszembe hirtelen
a hideg veríték átütött
a tegnapi, gyűrött ingemen
kétezertíz lehetett
vagy kétezertizenegy
a történet szempontjából
tulajdonképpen egyre megy
virágoztak már a fák
a Dél-Alföldön voltam
vettem egy jeges teát
a téren a sarki boltban
és pontosan tudtam, hogy estig
nem fogok tudni elaludni
és hiába volt már ilyen
ezt mindig nagyon rossz tudni
vasárnap nem jár az E
de én nem is élek még Pesten
jutott az eszembe hirtelen
miközben a gyújtóm kerestem
|
||||
8. |
mindig ez van
02:07
|
|
||
|
mikor annával, évával, dórával, patríciával, szandrával, nikolettával, katával, laurával beszélgetünk
valahol a múltban két valamivel fiatalabb ember
autókban és szállodákban, kollégiumi szobákban, vécékben és szűk vidéki albérletek IKEA-ágyain egymásnak esik, miközben azt kérdezzük, “hogy vagy mostanában?”
és te látod ezt, és mind a ketten tudjuk, hogy a végtelenben megszámlálhatatlan fiú ölel megszámlálhatatlan lányt, miközben férfiak és nők beszélnek, házibulik véget érnek itt
mikor eszterrel, gittával, melindával, biankával, imolával, tamarával, zitával, reginával beszélgetünk, arra gondolok, hány nevet tudnék még megjegyezni
|
||||
9. |
nosztalgia
02:23
|
|||
|
ez a szám egy nyári délutánon játszódik
méghozzá kétezerkilenc nyarán
az volt életem leghosszabb éve
az utolsó előtti évem Baján
azok közül, akikkel akkor voltam
ma már senki sem szeret szerintem
sőt, így jobban belegondolva
már akkor sem nagyon szerettek engem
ez a szám egy nyári délutánon játszódik
amikor megint nem történt semmi
mászkáltunk, ittunk, elvoltunk együtt
és a végén haza kellett menni
|
||||
10. |
magánbeszélgetések
01:23
|
|
||
|
ez a fajta élet pont azt rontja el,
amiért elvileg lennie kell
rosszul vagyok, hogy majd jobban legyek
és életveszélyesen elégedett
a dolgokat, amikre nem volt keret
és szerettem volna, de nem lehetett
tök jó, hogy most már megcsinálhatnám
ha lenne rá időm vagy energiám
zakóban, ingben rohadok el
lassan már semmi nem érdekel
fogalmam sincs, mivel foglalkozom
meguntam az összes zenekarom
a fal felé fordulva alszom el
nem beszélgetek már senkivel
pontosan tudom, hogy távolodom
hogy elzárom magam a valóságtól
bocsánatot kérek, gyerekkorom
hogy viccet csináltam az álmaidból
|
||||
11. |
|
|||
|
vibráló csillagok egy visszapillantótükörben
nem tudom, hol vagyok
nem tudom, hol kéne lennem
ha akarnék valamit
most még lenne is rá pénzem,
de nincs kedvem semmihez
nem akarok hazamenni
|
||||
12. |
|
|||
|
az elmúlt pár évben olyan zavaros lett minden
túl sokszor ébredtem átizzadt, cigiszagú ingben
még mindig gyakran álmodom, hogy rágyújtok
vagy más egyéb módon kudarcot vallok
már soha nem leszek az, aki lehettem volna
amire mások szerint volt bennem potenciál
és nyilvánvalóan túl sokat iszom
bár nem sokkal többet a korosztályomnál
de például egyre többen tudják a nevem
ami nem számít semmit,
de nekem tetszik
és nem vagyok sokkal
magányosabb
mint akárki más
hőlégballonok budapest felett
itt legalább
vannak hegyek
a nappaliban fekszem veled
nem vagyok jól
de jobban leszek
|
||||
Galaxisok recommends:
A bonyolult világ
by Felső Tízezer
Laci saját zenekara. Szívszorító, fülbemászó és lehengerlő.
go to album
Soma és Laci másik zenekara, ami lassan beveszi a világot.
go to album
Rekult I.
by Mayberian Sanskülotts
Csodaszép.
go to albumIf you like Galaxisok, you may also like:
Na Ná Ba Bám
by Csaknekedkislány
supported by 11 fans who also own “Kapuzárási Piknik”
Eszméletlen jó szövegek, parádés zene és tánc!
go to album
Get groovy with the new one from Orions Belte, an album bursting with lithe basslines and hooky melodies.
go to album
