nedves a szemed, száraz a szád
spirálkarokkal ölelnek át
a galaxisok, a kertben a fák
az ablakod alatt ringatják
a lombjaikat, de te nem szereted
se az égieket, se a földieket
viszket a bőröd, a kezed remeg
könnyűnek lenni a legnehezebb
két hete folyton fáj a fejed
az orrodban apró kis hajszálerek
kárörvendően pattannak el
nézed a véred és nem érdekel