lyrics
A parton, ahová fürdeni jártunk,
most hófehér jachtok állnak.
A gyerekkori kedves tájak
atomtemetővé válnak.
Rád nézek, fogom a kezed,
szeretlek, de hogy védjelek meg ettől?
Sírni tudnék, de ordítok inkább:
örökre elég volt ebből!
Az első csók ízét őrző padok helyén szálloda épül,
felparcellázott emlékeinkből semmi nem marad végül.
Őszülő halántékú férfiak öltönyben állnak a vérző ég alatt
és nevetve nézik, hogy megfulladunk a szennytől - örökre elég volt ebből.
Eltemették a jövőt, amit képzeltünk magunknak,
és könyvekből rakott máglyák múltbéli fényénél álmodnak újat.
Gyűlöletbe és önkívületbe hajszolt tömegek tapsolnak egyre
a felemelkedésnek hazudott pusztulásnak - örökre elég volt ebből.
De a villamoson suttogva,
gyárak falára fújva,
eső áztatta őszi utcákon
titokban mindenki tudja,
hogy hiába szorítanak sarokba,
vagy taposnak bele a forró betonba,
az álmaink mellé nem állíthatnak rendőrt.
Örökre elég volt ebből.
credits
license
all rights reserved