Mindentől félsz, ami nem olyan, mint te,
de hogy milyen vagy te, nem tudod azt se.
És amitől félsz, azt bántani vágyod,
dobozba zárod az egész világot.

Amit nem értesz, az jobb, hogyha nincsen,
aki nem ért meg, az menjen innen.
Fekete autódban rálépsz a gázra;
tied a korszak, tied a pálya.

Nem akarok veled vitatkozni,
de neked az is fáj, hogy létezem.
Keresem, hogy mi a közös bennünk,
mert valami kicsi azért kell, hogy legyen.

Az álmaink, a vágyaink vagy bármi más,
de végül nem találok semmit,
és az életünk csak száll megoldás nélkül.

Először ütsz és csak utána kérdezel
- igaz, a válasz már nem is érdekel.
Akkor vagy bátor, ha futnak előled,
attól vagy erős, hogy félnek tőled.

Fekete pólódon fehér betűkkel
üzened: kettőnknek nincs itt elég hely.
Fekete autódban nyomod a gázt,
te vagy a király, te vagy az ász.

Nem akarok veled vitatkozni,
de neked az is fáj, hogy létezem.
Keresem, hogy mi a közös bennünk,
mert valami kicsi azért kell, hogy legyen.

Az álmaink, a vágyaink vagy bármi más,
de végül nem találok semmit,
és az életünk csak száll megoldás nélkül.

Nem értelek.
Mi tesz boldoggá?
Miket szeretsz?
Szeretném tudni,
hogy lesz az emberből
szörnyeteg.

Nem akarok veled vitatkozni,
de neked az is fáj, hogy létezem.
Keresem, hogy mi a közös bennünk,
mert valami kicsi azért kell, hogy legyen.

Az álmaink, a vágyaink vagy bármi más,
de végül nem találok semmit,
és csak száll megoldás nélkül...
Az álmaink, a vágyaink vagy bármi más,
de végül nem találok semmit,
és az életünk csak száll megoldás nélkül.