1. |
Első szám
04:32
|
|
||
Gyűlölöm ezt a kurva várost,
és titeket sem szeretlek jobban.
Álmodom, hosszú nyarakról álmodom,
mindentől távol, csendben és nyugalomban.
Szevasztok! Ugye örültök, hogy újra itt vagyok
és valóra váltom minden álmotok?
Ez egy ugyanolyan sláger pont, mint régen,
úgyhogy énekeljetek és táncoljatok,
ha erre vártatok.
Folyton meghalok - mindig megöl egy sárkány.
A varázserőm túl lassan töltődik újra.
Olyan jó lenne, ha semmit nem kéne csinálni,
csak traktorral köröket nyírni a domboldalba.
Szevasztok! Ugye örültök, hogy újra itt vagyok
és valóra váltom minden álmotok?
Ez egy ugyanolyan sláger pont, mint régen,
úgyhogy énekeljetek és táncoljatok,
ha erre vártatok.
Régen még arról álmodtam, hogy majd
lesz egy jó zenekarom;
most az egyetlen vágyam, hogy megkóstolhassam
azt a hamburgert, amit a tévében láttam.
Szevasztok! Ugye örültök, hogy újra itt vagyok
és valóra váltom minden álmotok?
Ez egy ugyanolyan sláger pont, mint régen,
úgyhogy énekeljetek és táncoljatok,
ha erre vártatok.
|
||||
2. |
Szép volt
04:05
|
|
||
Csak egy pillanatra engedtem el a kormányt,
és a többiek máris elhúztak mellettem.
Csak egy századmásodpercre hagytam el magam,
és mindenki menőbb és szebb és vékonyabb lett,
és nem tudom, mi van.
Most egy sarokban állok és nem szólok senkihez.
Zavarban vagyok, fogalmam sincs, mi lesz.
Nem szoktam hozzá, hogy második legyek.
Nem szoktam hozzá, hogy megsemmisítsenek.
Csak egy pillanatra léptem le a gázról,
de most úgy tűnik, hogy ez is végzetes volt igazából.
Gratulálok a végső győzteseknek.
Szép volt, fiúk! (Dögöljetek meg.)
A kiskacsáról kiderült, hogy hattyú,
a kövér srác a nők bálványa lett,
és elnéző mosollyal nézi, hogy leszek
egyre elviselhetetlenebb és jelentéktelenebb.
Most egy sarokban állok és nem szólok senkihez.
Zavarban vagyok, fogalmam sincs, mi lesz.
Nem szoktam hozzá, hogy második legyek.
Nem szoktam hozzá, hogy megsemmisítsenek.
Csak egy pillanatra léptem le a gázról,
de most úgy tűnik, hogy ez is végzetes volt igazából.
Gratulálok a végső győzteseknek.
Szép volt, fiúk! (Dögöljetek meg.)
|
||||
3. |
Az út vége
03:40
|
|
||
Már nem hívlak át és nem hívlak fel,
és nem kiabálok, hogy engedjen el,
vagy a labdát legalább dobja le -,
már nem kérdezem, hogy ott leszel-e.
Már nem gondolok rá, ha nem vagy itt,
és hallok vagy olvasok valamit,
hogy jó lenne megmutatni neked.
Idegesítesz, idegesítelek.
És állunk az út végén, a fák közt,
hajunkban a széllel, kifogytunk a szóból.
Felettünk az égbolt
halványszürke fátyol,
jó, hogy végre vége,
hosszú volt a nyár.
Már nem tartom számon a terveid,
és nem nyugtatlak meg, hogy el ne hidd,
ha rosszat mond rólad valaki.
Én is elkezdtem rosszakat mondani.
Az utcák nem tőlünk hangosak,
a dolgok nélkülünk zajlanak,
külön vágunk át megint
az éjszakák üres telkein.
És állunk az út végén, a fák közt,
hajunkban a széllel, kifogytunk a szóból.
Felettünk az égbolt
halványszürke fátyol,
jó, hogy végre vége,
hosszú volt a nyár.
Minden véget ér, látod.
|
||||
4. |
Már megint
01:58
|
|
||
Már megint csak összevissza mászkálok a városban, hátha véletlenül találkozunk.
|
||||
5. |
Mindent, amit akartam
02:34
|
|
||
Nincsenek terveim,
nincsenek vágyaim,
nincsenek céljaim sem,
csak valóra vált álmaim.
A tűz, ami bennem égett,
majd másban újraéled.
Mindent, amit akartam,
mindent, amit akartam,
megkaptam.
Mindent, amit akartam, megkaptam,
mindent, amit megkaptam, meguntam,
mindent, amit meguntam, eldobtam,
mindent, amit eldobtam...
Körülnézek és szédülök
a sültkrumpliszagú házak között,
a benzinszennyezett ég alatt -
nagy álmainkból ennyi maradt:
metrón üvöltő emberek,
tiltó táblák, hogy nem lehet,
rosszul szabott öltönyök,
székrekedés és férficsöcsök.
Mindent, amit akartam, megkaptam,
mindent, amit megkaptam, meguntam,
mindent, amit meguntam, eldobtam,
mindent, amit eldobtam...
|
||||
6. |
Nyári sláger '14
03:40
|
|
||
Ez egy vasárnap délután,
és én itt ülök veled
a város legrosszabb helyén,
tizennégy nyarán.
A rádióban a számot
én írtam tavaly,
de tőlem aztán szólhat,
ha téged nem zavar.
De ez csak játék,
csak játék az egész.
Az idő nem áll meg,
és olyan nincs, hogy visszamész.
Ez egy vasárnap délután,
és én itt ülök veled
egy buszmegállóban.
Még nem csináltam meg,
amit megcsinálok később;
valamin nevetsz,
és egyikünk sem sejti,
hogy mindjárt vége lesz.
De ez csak játék,
csak játék az egész.
Az idő nem áll meg,
és olyan nincs, hogy visszamész.
Sötét szobákban orgonálunk,
harminc fokban feketében járunk,
benyomjuk a kóláspohár fedelét,
hogy ne pusztuljon el a világ.
Ez egy vasárnap délután,
és én itt ülök veled
a város legrosszabb helyén,
tizennégy nyarán.
|
||||
7. |
Vakáció!
02:05
|
|
||
Tele van a tököm az akupunktúrával
(magyar férfi tritónusz-helyettesítést vállal),
irigykedve nézem a fiatalabbakat,
milyen jó számokat írnak, milyen jó erőben vannak.
Fáj a fejem és szúr a szívem,
elhallgat a zene, ha feltűnök a színen.
A fürdőkádamban hadihajók úsznak,
és a matrózok rajtuk mind oroszul dalolnak.
Én egy izzadva lihegő országban élek,
ahol mocsárban tocsogva telnek az évek,
és hiába tanulsz, hiába olvasol,
egy kopasz geci bekólázva eltüntet bármikor.
Elköltözöm, még nem tudom, hova,
csak azt tudom, hogy soha nem leszek katona.
Nektek jó bulizást, engem hiába hívtok.
Kösz, nem - inkább itthon maradok.
Filmeket nézek és zenét hallgatok,
macskát etetek és a kádban olvasok,
növényt locsolok, gitárt hangolok,
kösz, nem - inkább itthon maradok.
|
||||
8. |
Bergkamp
02:56
|
|
||
Bergkamp leveszi Marseille-ben
kilencvennyolc nyarán;
a gyerekkori napfény megcsillan
a zöld-fehér Fuji-reklámtábla oldalán.
Szerelmes vagyok a szomszéd lányba.
Éjszakánként hosszú leveleket írok neki,
és eldugom a komód legalsó fiókjába.
Égszínkék-fehér és narancssárga mezek egy távoli pályán;
Anya fánkot süt, Apa a szürke öltönyében ül egy helyen,
ahol én majd később ülök sokat.
Nagyon régen van ez;
még a halottak is élnek.
Az emberek hatalmas térképekkel az ölükben
kávét isznak termoszból és úgy indulnak délnek.
A mozi előtt a sor az utca végéig ér. A Függetlenség Napja nyitóhétvégéje óta nem láttalak, de majd holnap átjössz, és csak nézlek, ahogy a Nike melegítőfelsődben elrúgsz egy labdát a naplemente felé. Nem emlékszem, hogy hol laktál, és már senkit nem ismerek itt, akitől megkérdezhetném.
Bergkamp leveszi,
és a fényben
ott állunk mind a ketten.
Olyan nehéz, olyan könnyű,
olyan könnyű megszületnem.
|
||||
9. |
M6
03:07
|
|
||
Ó, Istenem,
angoloké lett a városom,
angoloké lett a városom,
ami nem is az én városom.
De az én városomban
már senki nem ismer meg,
a régi városomban
már senki nem ismer meg.
Ó, az emberek
nem szeretik úgy a zongorát,
nem szeretik úgy a zongorát,
mint a dobokat és a gitárt.
És én majdnem elfelejtem,
hogy nem tartozom senkinek,
nem tartozom semmivel
ezeknek az embereknek.
Nyári délután,
percenként fékező buszon
mondom magamnak, nincs bajom,
csak elképzelem vagy gondolom.
És a szemedben az arcom
visszatükröződik.
És a szememben az arcod
visszatükröződik.
|
||||
10. |
Ragrímek
04:30
|
|
||
Szeretnék újra húszéves lenni,
nyári utcákon valahova menni,
hetvenöt kilóm szállna a szélben,
szürke pólóban, fehér cipőben.
Szeretnék kiömlő Tejút alatt
gondolni furcsa dolgokat,
tervezni szerelmet, zenekart,
félrerúgni a zörgő avart.
Szeretek egyedül hazasétálni,
esernyő nélkül az esőben állni,
könyvet olvasni, elfelejteni,
emlékezni és újrakezdeni.
Szeretem kéklő közkutak vizét
karom pihéin folyatni szét.
Szeretek vezetni éjszaka,
zebrához zöldre érni oda.
Néha úgy érzem, sodródom,
mint forgószékkerék alatt a kábel,
és ha már nagyon szomorú vagyok,
írok egy lemezt, amin minden szám sláger.
|
Streaming and Download help
Galaxisok recommends:
If you like Galaxisok, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp