1. |
Fel!
01:33
|
|
||
2. |
Gyuri elmegy otthonról
02:30
|
|
||
Egész nap zengett a lépcsőház;
valami növényeken veszekedtek.
Palacsinta és rántott hús illata szállt
a vasárnapok végtelen délutánjában.
Anna az ablaknál állt.
A nővére hazajött Párizsból,
pezsgőt ittak és Gauloisest szívtak,
és üres szardíniás dobozokba hamuztak.
Milyen furcsa az élet, gondolta Gyuri,
hogy az ember olyan,
hogy mindig máshol akar lenni, mint ahol van.
Összehajtotta a Népszabadságot,
megköszörülte a torkát
és magukra hagyta a nappaliban beszélgető nőket.
Azt írta az újság,
hogy négy év múlva egy üstökös
szabad szemmel is látható lesz majd az éjjeli égen,
és ez nagyon ritka dolog.
Csak az előszobában
jutott eszébe, hogy a cipőjét
az ágy mellett hagyta,
úgyhogy zokniban indult el.
Ki az ajtón, le a lépcsőn, át az udvaron és balra
- ez a térkép a fejében, ahogy indul, szinte futva.
Már várták a többiek -
vagyis nem várták, csak ott voltak mindig -,
és a második konyak után Gyuri testét különös bizsergés járta át:
még négy év és nézhet egy üstököst legalább.
Így telt az élet nyolcvankettő nyarán.
|
||||
3. |
A bika
02:07
|
|
||
Elindul a sínek mellett. Kopott farmer, fehér sportcipő,
cigaretta a hátsó zsebben,
bal kéz kórház, jobb kéz temető.
A fények a városba csalták. Fusson, ki merre lát!
Elalszik a távolságin, álmában verseket szaval.
Pólóján zöld Malizia, bal vállán kard és tintahal.
Az ablakon túl az őszi táj. Ellenőr jön, de nem ébreszti fel.
Végállomás, leszáll. Indulhat az éjszaka.
Elindul a sínek mellett. Kopott farmer, fehér sportcipő,
cigaretta a hátsó zsebben,
bal kéz kórház, jobb kéz temető.
A fények a városba csalták. Fusson, ki merre lát!
|
||||
4. |
Béci
03:43
|
|
||
Akkor már két hónapja bujkált -
szakállas volt, meg sem ismertem.
Reggelinél vettük észre,
napfénytől hunyorogva állt a kertben.
A szabadban aludt, mesélte
lebombázott házak udvarán,
a Duna-part elvadult fái közt,
vasúti töltések oldalán.
Lizáról kérdezett,
mondtam, hogy semmit nem tudok;
utoljára októberben láttam,
aztán összefolytak a hónapok.
Bólintott, beszélgettünk még,
adtam neki valamennyi pénzt.
Félrevontam, a szemébe néztem:
“mondd meg, innen hová mész?”
“Hova mehetek?
Hova mehetek?
Én hova mehetek?
Hova mehetek?”
Mielőtt elment, mondott valamit,
emlékszem rá, mert hirtelen
kigyúlt a fény a szemében
és újra olyan volt, mint régen:
“Hát látod, én is inkább
ezt a belső világot választottam,
az álmaim világát,
és neked is ezt tanácsolnám.”
|
||||
5. |
|
|||
6. |
|
|||
“Kár, hogy vége a nyárnak” - mondta, és az ujjával dobolt az asztalon. “Kár” - mondtam én is, mert úgy éreztem, erre illik valamit mondanom. Barna szemébe néztem, ő várakozva nézett vissza rám, de mást már nem mondtam én sem, és lassan véget ért a délután. A kék háztetőket egyre halványuló ragyogásba vonta a Nap, árnyékok sűrűsödtek a bicikliknek támaszkodó fák alatt, gólyák repültek délre a narancssárgán izzó égen át. Eltelt azóta tíz év, a kocsma és a terasz rég bezárt, és én is egyre öregebb leszek.
|
||||
7. |
Dóra
01:44
|
|
||
Dóra, mire gondoltál, mikor először megláttad őt,
fekete hajjal, mintha maga az éjszaka lépett volna eléd?
Azt mondta, elvisz,
azt mondta, soha nem kell majd visszajönnöd
a régi szobádba,
a kertvárosba, ahol soha senki nem ért.
És te azóta is várod,
hogy visszajöjjön érted
és felülhess mögé a motorjára.
Dóra, mire gondoltál, mikor először tüzet kért
a neonfényben, ami hidegen csillogott a fekete bőrdzsekijén?
Azt mondta, elvisz,
és megmutatja, hogy milyen az igazi élet.
Mentolos rágó íze maradt a szádban a csókja után.
És te azóta is várod,
hogy visszajöjjön érted
és megmutassa, milyen az igazi élet.
|
||||
8. |
Mondo Bizarro
02:57
|
|
||
Tiltsátok be a délutánt!
(Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk.)
Aknavetőket és új ruhát!
(Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk.)
Földrengések az ágy alá!
(Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk.)
Langyos citromízű halál!
(Gyerünk, gyerünk, gyerünk.)
Apa országútján
örökre északnak megyünk.
Hajnalban a rózsaszín fagyra vársz,
hiába: nincs másik világ.
Ébressz fel, ha véget ért ez az
év; lesz majd egy új, de ebből elég.
(Vagy ha akarod, maradj még.)
Elvesztettük a háborút!
(Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk.)
De nem baj, mert szépen süt a nap.
(Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk.)
Apa országútján
örökre északnak megyünk.
Hajnalban a rózsaszín fagyra vársz,
hiába: nincs másik világ.
Ébressz fel, ha véget ért ez az
év; lesz majd egy új, de ebből elég.
(Vagy ha akarod, maradj még.)
|
||||
9. |
Ahogy tetszik
01:45
|
|
||
Szeretem az utakat, amiken járok,
legyenek autópályák vagy őzcsapások.
De nem kell velem jönni mindig -
ahogy tetszik. Ahogy tetszik.
|
||||
10. |
|
|||
Először a lerakatba mentünk.
Remegett a kezed, mikor rágyújtottál.
Két doboz Kőbányait ittunk,
kék háztetőkön táncolt a napsugár.
Fülledt, meleg augusztusi kedd volt,
pólóban is izzadtam a Szamár teraszán, ahol
kézilabda ment a tévében, azt néztük
egymillió cigi és százezer sör után.
Később egy konyhában ültünk,
utána a csillagokat néztük a parton,
az ártéri homokban fekve.
Annyit röhögtem, hogy zsibbadt az arcom.
“Nem is olyan rossz ez a város”
- mondtad már hajnalban, a házatok előtt.
“Lesújtó, hogy itt kell hagynod.
Ha lennének barátaim, te lennél a legjobb.”
|
||||
11. |
Levelek máshonnan
02:26
|
|
||
Egész nap fekszem az ágyamban,
leveleket írok máshonnan,
vonatokat figyelek a távolban.
Amit keresel, az nálam van.
|
||||
12. |
Moszkva
01:49
|
|
||
Cigarettafüst éjfélkor egy szállodában, viszkispoharak, utolsó kör.
Parfüm illata, elsuttogott ígéretek, bársonyfüggönyök, jó éjszakát.
Azt képzelem, ott vagyok, pedig csak a Moszkva téren várom a villamost.
Körülöttem ordibálnak, félrelöknek, rám dudálnak, felhők takarják a napot.
|
||||
13. |
Rosszul lett egy úr
01:14
|
|
||
Rosszul lett egy úr,
de most már megjavul.
Jobban van az úr
és jobb' is van ez úgy.
|
||||
14. |
|
|||
Elvisz koncertre, mert szereti a zenét.
Sokat beszél róla, és még máshoz is ért;
főleg filmekhez, de könyveket is olvas.
Mindenről véleménye van - okos és tájékozott.
Könnyen megnevettet,
jellemző nagyvárosi humora van,
pedig nem is idevalósi -
de a barátai igen.
Hogyha ideges, akkor sem kiabál,
csak cigizik a teraszon,
sörözik és mosogat.
Milyen szép ez a nyári éjszaka,
olyan jó együtt menni haza.
“Mintha sötét lenne bennem,
néha úgy érzem magam”
- mondta egy este,
lefekvés előtt.
De általában jókedvű,
és nem kell mindig aggódni.
Úgyis annyi rossz hír van,
és senki nem lesz fiatalabb.
|
||||
15. |
|
|||
Még nem is ismerlek és máris szeretlek,
és autókból kikönyökölve kereslek,
és hosszú leveleket írok neked,
amiket soha nem olvasol el.
És minden éjszaka úgy megyek haza,
hogy téged képzellek a legszebb számokba
az utolsó buszon ülve,
mikor neonba olvad a város.
Ez az év ilyen,
ez az év ilyen.
Miért nem vagyok veled?
Miért nem vagy velem?
Még nem is ismerlek és máris szeretlek,
és titkos jelekre várva figyellek,
és eltervezem, hogy mit mondok,
ha kérdezel valamit egyszer.
De soha nem kérdezel semmit tőlem,
és én soha nem mernék kérdezni tőled,
és az utolsó buszon ülve
még annyi minden jöhet.
Nem tudom, mi lesz.
Nem tudom, mi lesz.
Ez az év ilyen,
ez az év ilyen.
Miért nem vagyok veled?
Miért nem vagy velem?
|
||||
16. |
Andok (V. J.)
01:58
|
|
||
Az idő velünk van, ne félj.
Most csendben, de létezünk,
úgy, mint a fák: távolról nem látszik,
a lombjaik mégiscsak fújja a szél.
Kócos hajunkra az ég
sátorként borul,
Nekünk nyílnak
a dombtetőn a virágok,
a folyók zúgása hozzánk beszél.
Mi ott leszünk az utolsó órán,
mikor hirtelen minden összedől,
és az évtizedek félreállnak
hatalmas vágyaink elől.
A fejünkön kobaltkék kalap lesz majd,
úgy énekeljük ezt a dalt.
És sóhajthatunk végre boldogan:
“Egyszer mindennek vége van.”
|
||||
17. |
Bátyámmal az időben
03:20
|
|
||
“Ez mikor van?” - kérdezi. “Mikor gimibe mentem, az az év. Látod, a fák is megvannak még, és a megállóban aki ül, csíkos szatyrokkal, egyedül, az a Lóri bácsi, az öreg, aki jövőre hal csak meg.”
“Ja, tényleg, emlékszem” - mondja erre. “Akkor én Győrbe járok egyetemre, bár ha nyár van, akkor lehet, hogy én is valahol erre leszek. Talán a Dóráéknál, vagyis nem, mert két hónappal ezelőtt volt, hogy végleg elhagytam őt.”
Bátyámmal az időben
hamis csillagok alatt,
kanyargós utcákon át
kalandozunk ketten.
Végül magunkkal nem találkozunk, mert Horvátországban nyaralunk,
ahol Anya a Ragyogást olvassa és a szálloda teraszán süt a nap. Úgyhogy eszünk még egy csevapot, megnézzük a régi házunkat és hazajövünk a jelenbe.
“Legközelebb én döntöm el. Majd én döntöm el, hogy hova megyünk” - mondja morogva.
Bátyámmal az időben
hamis csillagok alatt,
kanyargós utcákon át
kalandozunk ketten.
“És ha már az összes jó
ötleted ellőtted,
alacsony dimenzióba kibomlok előtted.”
|
||||
18. |
Szezámmezők
01:31
|
|
||
19. |
Sandy View
03:09
|
|
||
Vennénk egy házat
a kertváros szélén.
Két autó állna
a feljárón reggel.
Palacsintát ennénk,
narancslét innánk
és megcsókolnálak, ha
munkába indulnék.
Lenne egy fiunk,
aki ügyesen bütyköl
és a bandájával a garázsban próbálna.
A nővére néha
koncertre járna
és aggódva hívnánk,
ha nem jönne időre.
Vasárnap délelőtt
fűnyírás közben
integethetnénk
a szomszédainknak,
steaket grilleznék,
pitét süthetnél, és
lefekvés előtt tévét nézhetnénk.
Az emeleten lévő
hálószobánkban
nézném az arcod
a nyári holdfényben
és arra gondolnék, hogy
minden, de minden,
de minden, de minden,
de minden rendben.
|
||||
20. |
Elaludtam az Ikeában
04:07
|
|
||
Elaludtam az Ikeában
a kiállított ágyak között.
Mire felébredtem, sötét lett
és a mozgólépcső sem működött.
Fütyörésztem a holdfényben,
visszhangozták a válaszfalak.
A növényosztályon mászkáltam
a szobapálmák lombja alatt.
A végtelen folyosók homályba borultak.
A fürdőszobáknál szembejött
régi barátnőm, Diána.
Megörültem, mert nagyon régen
találkoztunk utoljára.
Beszélgettünk és sétáltunk,
kérdeztem tőle, hogy miért van itt.
"Elaludtam az Ikeában"
- mondta, és mondott még valamit,
de nem értettem, mert pont úgy hadart, mint régen.
Felidéztük a nyarat, mikor
pótvizsgáztunk matekból
és Petinek eltört a bal keze,
és egész végig gipszben volt.
És annak a nyárnak a vége felé
volt még egy autóbaleset,
és eszembe jutott, hogy Diána...
de felejtsd el, inkább hagyjuk ezt.
Én nem leszek fiatalabb,
te nem leszel öregebb.
Elköszöntünk és reggel lett;
egyszer minden kaland véget ér.
Az ablakon túl a napfényben
kék-sárga zászlókat fújt a szél.
|
||||
21. |
Janó és Dzsó
03:02
|
|
||
Janó és Dzsó a tetőn dolgoznak.
Izmosak és barnák a naptól,
sárgadinnyét esznek
és biciklivel járnak borért.
Dzsó övtáskáján a Szokol rádióból
híreket mondanak és szól a zene
és álmodoznak, hogy még mennyi mindent csinálnak majd.
És boldogok, mert hosszú a nyár,
és boldogok, mert fiatalok,
és véget értek a hetvenes évek,
és ki tudja, mit hoznak a nyolcvanasok.
“Mi lenne, ha örökre itt maradnánk?” -
kérdezi Janó. “Van borunk és sárgadinnyénk
és Szokol rádiónk és napfény és egy ismeretlen évtized.”
És nevetnek
és aludni mennek,
mert holnap is nap lesz,
és még előttük az egész élet.
|
Streaming and Download help
Galaxisok recommends:
If you like Galaxisok, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp