1. |
Előestéjén
02:38
|
|
||
|
A város lassan elsötétül.
Házaink alszanak,
autóink lágyan siklanak
át az éjszakán.
Rád gondolok, sétálok,
elvakít a félhomály.
Jó lenne otthon lenni már.
A világ háborúra készül.
Főutak metszenek
alsóbbrendű utakat;
piros van, de átmegyek.
Egy felborult kukából
a szél fújja a szemetet.
Jó lenne otthon lenni már.
|
||||
2. |
Láthatatlan lovak
04:04
|
|
||
|
Álmomban újra nyár volt.
A kilencvenes évek közepén
a régi házunk mellett,
az erdőben mászkáltunk, te meg én.
Láthatatlan lovak
nyerítettek a kertben,
az égen ezernyi repülő
mozgott különös rendben.
Zongoraórára vártunk,
de az is lehet, hogy vége volt.
Az egyik barátom öccse
talált egy régi videót.
Egy lakótelepen készült -
zöldellő fák és játszótér,
este van, de még világos.
Tudom, hogy régen ott éltél.
És tényleg ott vagy a képen,
félhosszú hajad homályos.
Még nem ismerjük egymást,
de boldognak látszol innen.
Öltönyben álltam a vízben,
békákat dobtam a partra,
eltévedtem a ház körül,
mikor elindultam vissza.
Álmomban újra nyár volt.
Felmentünk a várba,
de hatalmasabb volt, mint hittem,
órákig sétáltunk lefelé.
|
||||
3. |
Narancssárga napok
03:16
|
|
||
|
A harmincas éveknek mindjárt vége van,
nehéz álmokba ringatom magam.
Csak én látom? Vagy mindenki látja már,
és mintha nem lenne semmi baj, úgy csinál?
A szerelem pedig nem nagyon válogat,
nem keres mindig könnyű korszakokat.
Úgyhogy itt állunk a semmi közepén,
az időből kiesve, te meg én.
Zebrákon sietve, te meg én.
Nem szeretném elfelejteni,
hogy nincs már mit elfelejteni.
|
||||
4. |
Prága
04:46
|
|
||
|
Lehet, hogy rólad álmodtam;
gyárkémények tükörképe vetült sötétzöld mezőkre.
Viharban gyenge láng lobbant
hideg kezek fedezéke alatt.
Dominik, a szúnyogok királya
sereget küldött ellenünk.
Mintha évtizedek nem teltek volna el,
úgy láttam meg magam.
|
||||
5. |
Éter
03:32
|
|
||
|
A léghajó orrából emberek néznek
a parton elterülő, végtelen városra.
Egy basszusgitáros a falnak támaszkodva
a lányra gondol, akit nem hívott vissza,
közben a tankok elindulnak a házak felé.
Halk zene szól, valaki ásít -
a szemében látszik a csillagos ég.
A behúzott függönyök mögötti szobában
tévé ragyog, fényében ketten fekszenek.
Az ablak alatt három részeg kollégista
röhögve integet a repülőgépeknek -
az egyiken egy öltönyös férfi a második kávéra vár.
Kinéz a Holdra, a szárny mellett jobbra
furcsán fénylik a látóhatár.
Rakéták szállnak a verebekkel,
távolról látszik még a tenger.
Átkelünk a házakon és átkelünk a réteken,
minden egyes pillanatban minden élet végtelen.
Szétfújja a szél a történetek szálait
a halványuló dombtetők felett.
Az adótorony mellett kecskék legelnek
a hosszú, törtfehér épület udvarán.
A szárítókötélen színes ruhák lógnak
ezer meg ezer meg ezernyi éve már.
Az útról egy autó lassan a fák közé hajt,
kutyák ugatnak, ebédet főznek,
minden mozdulat örökké tart.
Rakéták szállnak a verebekkel,
távolról látszik még a tenger.
|
||||
6. |
|
|||
7. |
Hexanol
02:11
|
|
||
|
Ó, milyen kellemes a hexanol illata ma délután!
Fűnyíró berreg. Kék fehér nyugágyban fekszem a ház udvarán,
kezemben jéghideg, neonzöld ital.
Hosszú idő után először érzem igazán könnyűnek magam.
Az ég szikrázóan kék, negyvenkét fok van árnyékban.
A szél lágyan szórja szét a szirénák hangját a távolban.
Ó, milyen kellemes a hexanol illata ma délután!
Fűnyíró berreg. Kék fehér nyugágyban fekszem a ház udvarán,
és nézem, hogy annak a felhőnek milyen ismerős formája van.
Hosszú idő után először érzem igazán könnyűnek magam.
|
||||
8. |
Szédülés
02:58
|
|
||
|
Galambok mentője
átizzadt ingében,
tágas erkélyen,
esőben áll.
Szívében szinusszal,
fejében foltokkal
kinéz a világra,
mindent belát.
Galambok mentője
átizzadt ingében,
fejében foltokkal
ott áll az erkélyen.
Galambok mentője
átizzadt ingében,
üres szobákban
esőre vár.
Fejében foltokkal,
delta-hullámokkal
nézi a szemközti
házak falát.
Rajzfilmeket néz éjjel,
vállat von őszi szélben,
régi diófák alatt messzire szalad gondolatban.
|
||||
9. |
Elektromos eső
03:31
|
|
||
|
Hideg van és sötét.
A város, mint egy álomban,
nem egészen a tiéd.
Remeg a föld,
a viharfelhőket légelhárító
reflektorok pásztázzák.
Kihaltak az utcák
(a halottakat kivéve),
csak megszokásból futsz át
a zebrán a fénybe.
Homályos folt az ég.
A hegyekből a farkasok
lejöttek közénk.
Fekete csend;
csak az ismeretlen csillagképek
zümmögnek szünet nélkül, hogy
"FELTÁMADÁS! FELTÁMADÁS!
BÚCSÚZÓ NYÁR, LÉZERSUGÁR."
Kihaltak az utcák
(a halottakat kivéve),
csak megszokásból futsz át
a zebrán a fénybe.
Befordulsz a sarkon
és eltűnsz a ködben.
Lehet, hogy meg sem történt.
Lehet, hogy minden rendben.
|
||||
10. |
Altató
01:41
|
|
||
|
Alszanak a felhők,
a vízben a halak,
a tektonikus lemezek a tengerek alatt.
Alszanak a gondok,
a távoli helyek,
és mi köztük alszunk veled.
A macskaszőr a párnán,
a falban az áram,
a ballisztikus rakéták a sztratoszférában.
Alszanak a csillagok a városok felett,
és mi köztük alszunk veled.
|
||||
Galaxisok recommends:
A bonyolult világ
by Felső Tízezer
Laci saját zenekara. Szívszorító, fülbemászó és lehengerlő.
go to album
Soma és Laci másik zenekara, ami lassan beveszi a világot.
go to album
Rekult I.
by Mayberian Sanskülotts
Csodaszép.
go to albumIf you like Galaxisok, you may also like:
Majd lesz valahogy
by Felső Tízezer
supported by 9 fans who also own “Lehet, hogy rólad álmodtam”
go to album
supported by 9 fans who also own “Lehet, hogy rólad álmodtam”
Minden szó a velejéig őszinte.
go to album
The latest release from the alternative singer includes acoustic versions of songs from her 2020 debut album.
go to album
